ВОЙ ÉJ VAN...
Вой шӧр. Чӧскыд унмӧн узян вой шӧр. Éj van, csend és nyúgalomnak éje,
Лыдтӧм кодзув, тӧлысь — тасьті вый... A magas menny holdas, csillagos;
Еджыд нылӧй, нюмъялан лӧз синма дзоридз! Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,
Зарни! Мый тэ вӧчан ӧні, мый? Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?
Чӧскыд мӧвпъяс кытшовтісны менӧ, Engem édes álmak környekeznek,
Ог узь, вемӧсӧн вӧтася ме. De nem alszom, ébren álmodom.
Вӧтӧй — дзирыд, гажа саридз шемӧс! Minden álmam egy fényes királyság,
Шондіыс сэн, сьӧлӧмшӧрӧй, тэ! S koronája te vagy, angyalom!
Гажӧй петӧ — кужи кӧ ме — гуны Be szeretném most, ha lopni tudnék,
(Тӧда — гусясьысьяс зэв пеж йӧз) A lopás bármily rút lelki folt!
Долыд чӧскыд вӧтсӧ уна-уна — Meglopnám az álmak kincstárát, hogy
Озырмӧдны жеб олӧмнымӧс. Gazdagítsam a szegény valót.
Комиӧн гижис
Илля Вась
Мадьяр ногӧн гижис
Petőfi Sándor